Kisbolygóveszély?

Nemrég a 2002MN aszteroida meghökkentően közel száguldott el a Föld mellett. Megkérdeztük E. Kovács Zoltán csillagászt, a Kecskeméti Planetárium igazgatóját, hogy mekkora veszélyt jelentenek számunkra az ilyen kisbolygók.

- Összeütközhetett volna-e a 2002MN kisbolygó a Földdel?
- Sajnos igen. Ha riogatni akarnék, akár azt is mondhatnám, hogy szinte csak egy hajszálon múlott. Azonban fölösleges rémhírterjesztésnek nem vagyok a híve, úgyhogy gyorsan tegyük hozzá: ez egy 120 ezer km vastag „kozmikus hajszál” volt, ami a mindennapi értelemben véve hatalmas távolság, noha az égitestek világában igen kicsinek számít. A Föld-Hold távolságnak kevesebb mint egyharmadáról van szó, azaz a kisbolygó a Föld átmérőjének tízszeresénél is közelebb, szinte tolakodó közelségben száguldott el mellettünk.! Sőt a „száguldás” még nem is a legjobb kifejezés. Száguldani autó is tud, ám a 2002MN kisbolygónak a sebessége hozzánk képest 10,58 km volt, csakhogy nem óránként, hanem másodpercenként. Ez több mint 38000 km/óra. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy egyáltalán semmiféle veszély nem fenyegetett bennünket. Kisbolygónak a Földbe ütközése, mint veszély, állandóan fönnáll, mint ahogyan például az autóbalesetek veszélyével is együtt kell élnünk. A közlekedésben is számtalanszor találkozunk kisebb-nagyobb veszélyhelyzettel. A 2002MN kisbolygó most rendkívül közel jött. Évtizedek óta csak egyetlen aszteroida került ennél közelebb, az 1994XM1, 8 évvel ezelőtt, de az csak 10 m-es volt, és egyáltalán a Hold távolságán belülre is csak 10-20 m nagyságú szikladarabkák jöttek. A 2002MN viszont 120 m-es. Szerencsére, a „koccanást” ezúttal megúsztuk. 
- Ez a kisbolygó nagyjából csak focipálya nagyságú. Mégis veszélyes lett volna vele a találkozás?
- Igen, mert iszonyatos sebességgel csapódik be. Ha történetesen Budapestre esne egy ilyen nagy hegyoldalnyi szikla, bizony az egész fővárost eltörölhetné a föld színéről, de Kecskeméten is éreznénk a földrengést, hallanánk a nagy robajt. Becsapódás előtt Magyarország egész területéről (de Európából még messzebbről is) fényes tűzgömböt lehetne látni, nem beszélve a hangjelenségről, amint átszeli a levegőt.
- A 2002MN kisbolygó visszatérhet a Föld közelébe?
- Most úgy néz ki, hogy 895 nap alatt kerüli meg a Napot, ám az ilyen kis égitesteket könnyen „rángatja” a nagybolygók gravitációja, így állandóan módosul a pályájuk. Két és fél év múlva messzebb is elhaladhat mellettünk, vagy akár még közelebb is kerülhet… Ráadásul keringenek a Nap körül nagyobb aszteroidák is. Kevés köztük a száz km-nél is nagyobb, amelyik pedig az ezer km-t megközelíti, az már ritkaság. A 2002MN a legkisebbek közül való, az ilyenek vannak legtöbben. Ugyancsak rengetegen vannak a néhány km-esek, ill. a néhány tíz km nagyságúak. Ha csak az 1 km-nél nagyobbakat számoljuk, akkor is több százezer kisbolygó létezik a Naprendszerben, zömében a Mars és a Jupiter pályája között. Sokan elkóvályognak onnét távolabbra, időnként a Föld közelébe is.
- Mi történne, ha több km-es kisbolygó csapódna a Földbe? Állítólag a dinoszauruszok pusztulását is aszteroida okozta…
- Előre bocsátom, hogy a Föld felületének nagy része lakatlan, így nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy éppen lakott területre esik egy „szabálytalanul közlekedő” égi vándor. Ha azonban mégis bekövetkezik egy ilyen barátságtalan találkozás, abból kell kiindulnunk, hogy a Nap körül az összes égitest igen gyorsan mozog. Pl. a Föld (velünk együtt) minden másodpercben arrébb megy majdnem 30 km-t, ami több mint százezer km/óra. A többi égitest keringési sebessége is nagyjából ilyen nagy. Ezért akár 150-200 ezer km/óra sebességgel is beleütközhet Földünkbe egy aszteroida. A néhány km-es kisbolygónak a becsapódása már Magyarországnyi területen okozna katasztrófát és Európányi területen erős földrengést. Néha még ennél is nagyobb aszteroida ütközik a Földnek. A múltban is történt ilyen, meg a jövőben is várható. Ha egy hatalmas kisbolygó éppen az óceánban csobban, az nagy szökőárt okoz a környező kontinenseken. Amennyiben a dinoszauruszok kipusztulásának tényleg kisbolygó-becsapódás volt az oka, ami elég valószínű, akkor többek között igen sok por szóródott föl a levegőbe, nagy magasságokba, s hosszú ideig elsötétült az ég. A növények nem kaptak elég fényt, tömegesen elpusztultak, és ezáltal sok növényevő dínó halt éhen, no meg az ő ragadozóik is. Még szerencse, hogy a mi őseink (akik akkoriban szintén gyíkszerű lények voltak), kisebbek lévén, hozzájutottak némi táplálékhoz …
- Az igazán nagy aszteroidák becsapódása ezek szerint akár világméretű katasztrófát is okozhat. Fenyegeti az emberiséget ez a veszély?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Némi megnyugtatást jelenthet azonban, hogy elvileg már áll az űrtechnika olyan szinten, hogy ezt kivédhetnénk.
- Csak elvileg? Gyakorlatilag nem?!
- Gyakorlatilag még dollármilliárdokat kell(ene) beleölni a konkrét fejlesztésbe. Előbb-utóbb lesz majd az emberiség kezében megfelelő űreszköz ahhoz, hogy adott esetben a Földet fenyegető kisbolygót eltérítsük a pályájáról, hogy elhaladjon bolygónk mellett. Szétlőni nem érdemes, ha nem akarjuk, hogy a darabjai záporozzanak a fejünkre.
- Csak nehogy késő legyen!
- Szó se róla, mi vagyunk az a generáció, amely már elvileg megtehetné, hogy megvédje magát az effajta kozmikus katasztrófáktól, gyakorlatilag viszont még éppen nem vagyunk készek erre.
- Reméljük, nem mostanában ütközik nekünk egy veszélyes kisbolygó…
- Ennek a valószínűsége nagyon kicsi. Habár annak is, hogy 5-ösöm lesz a lottón, mégsem lehetetlen. Mindenesetre a nagyobbakat már előre észleljük, és ki tudjuk számítani azok pályáját.
- A 2002MN kisbolygót 3 nappal később fedezték föl, miután elment a Föld mellett…
- Igen, amelyik kicsi, az olyan halvány, hogy csak akkor észlelhető, ha már elég közel van. Nagy csillagászati távcsövekkel rendszeresen fényképezik az eget. Pontosabban a távcsövekhez csatlakoztatott fényelektromos érzékelők, CCD kamerák segítségével számítógépen rögzítik a képet, ami nagy nagyítású, és így az égboltnak csak egy igen kis területét fogja be. Ezt kell összehasonlítani az égnek ugyanarról a részéről kicsivel korábban készült képpel. Ha közben változás történt a vizsgált égterületen, vagyis valamelyik fénypontocska elmozdult a többihez képest, akkor az biztosan nem csillag. Így kezdődik a felfedezés. Ahhoz azonban, hogy a pici aszteroidákról is idejében értesülhessünk, még sűrűbben kellene ilyen felvételeket készíteni, ami nagyon sok időt, pénzt és fáradságot igényelne. Mellesleg a 2002MN kisbolygó felfedezése az újmexikói LINEAR munkacsoporton belül több mint egy tucat szakember nevéhez fűződik, képzelhetjük, nem kis munka az ilyen.
- Viszont fontos, mert adott esetben az emberiség létéről lehet szó.

A cikk a Petőfi Népe c. regionális napilapban jelent meg.